A noturul úgy kezdődött, hogy írtunk egy levelet:

Mitnyan György polgármester úrnak

Budapest Hegyvidék XII. kerületi Önkormányzat
1126 Budapest, Böszörményi út 23-25.

Tisztelt Polgármester Úr!

Ön a polgármesteri esküjében azt mondta: "a törvényeket megtartom és megtartatom".

Ön jogvégzett emberként nálunk jobban is tudja, hogy a szobrok, emlékművek állításához a Fővárosi Közgyűlés hozzájárulása kell.

Ön fővárosi képviselőként jól tudja, hogy a Fővárosi Közgyűlés nem járult hozzá, hogy az Istenhegyi út és a Böszörményi út sarkán turulmadaras emlékmű épüljön.

Ön állampolgárként jól tudja, hogy szándékosan törvényt sért.

Ön elkölt erre 30 millió forintot az adófizetők pénzéből.

Mi, hegyvidéki polgárok erre azt mondjuk: nem.

*

A köztéri alkotások jellemzik a kort, amelyben fölállították őket. A turulos emlékművek festik a Millennium lelkes Magyarországát, az első világháború utáni összeomlás szomorúságát.

De üvöltő anakronizmus 2005-ben, a második világháború áldozataira emlékezve, egy budapesti főútvonal mellett ilyet felállítani. Az egész világon méltóan emlékeznek az évfordulóra. Vajon ez a turul méltó emlékezés?

Bennünk, hegyvidéki polgárokban kell, hogy legyen annyi jó ízlés, hogy tudjuk: nem.

*

Amikor a talapzatra vésett nevek egykori viselői meghaltak, a turul mást jelentett, mint ma, vagy akár száz éve.

Annak az - egyik, nem XII. kerületi áldozat szavával: elaljasult - államnak az egyik kedvenc jelképe volt, amely kizavarta a katonákat a Don-kanyarba meghalni.

Amelynek a legényei a Dunába lőtték azokat, akikről úgy gondolták, ez jár nekik.

Annak az államnak a legfőbb szövetségese "festung"-nak nyilvánította Budapestet, teljesen értelmetlenül a pusztulást hozva rá.

Ezeknek az embereknek egy része azután halt meg, hogy annak az államnak a hitvány katonatisztjei megakadályozták, hogy az utolsó utáni pillanatban a kormányzó elálljon a szövetségese mellől.

A talapzaton sorakozó nevek egykori viselőit nem lehet megkérdezni, kívánnának-e maguknak emlékül egy óriási turulmadarat, fenyegetően magasodó talapzaton.

De bennünk, békés és szabad hazában élő mai hegyvidéki polgárokban kell, hogy legyen annyi jóérzés, hogy tudjuk: nem.

*

Ha ilyen emlékmű készülne, az egy dologra lenne "jó": hogy a neonáciknak legyen hol gyülekezniük és ünnepelniük.

Bennünk, hegyvidéki polgárokban kell, hogy legyen annyi jóérzés, hogy erre a lehetőségre végképp azt mondjuk: nem.

*

Polgármester úr, állítsa le ezt az építkezést. Írjon ki a képviselő-testület pályázatot egy méltó emlékműre.

Hogy mi, hegyvidéki polgárok azt mondhassuk: ez igen.

Budapest, 2005. október 4.